Csocsó asztal lett az évfordulós ajándék konyhabútor helyett

Két választása van egy férfinek. Vagy behódol az asszonynak, vagy keserű életet él örökre. Én az előbbit választottam, és most már biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem.

Ugyan is az én asszonykám egy kis csoda, az már szent. Szerintem a férfiak többsége a két kezét összetenné, ha ilyen párja lenne. Nem csak gyönyörű, de okos is, és kedves, a barátaim szeretik és ő is őket. Persze ezt neki nem nagyon ecsetelgetem, mert a végén még rájön, hogy nálam sokkal jobbat érdemelne, és elhagy valami Juan Miguel-ért. Persze, csak viccelek.

Viszont az szent, hogy olyan felesége senkinek nincsen, aki a konyhabútor helyett csocsóasztalt vesz a férjének. Ugye, hogy elég irreálisan hangzik?

Pedig nálunk ez történt:

Idén volt az ötödik házassági évfordulónk, szóval immár öt éve vagyok ennek a csodálatos asszonynak a férje. Sokáig tanakodtunk, hogy mit csináljunk ezen a jeles alkalmon, de végül arra jutottunk, hogy ne költsünk feleslegesen pénzt, hanem fektessünk mindent a házépítésbe, az úgy is hosszú távú öröm mind a kettőnk számára. El is határoztuk, hogy a konyha lesz az a terep, amire költeni fogunk.

Egy konyhabútor nagyon sokba kerül, és az ember nem engedheti csak úgy meg magának, de a házassági évfordulónkra sokat spóroltunk, el akartunk utazni, de úgy döntöttünk, jobb helye lesz a tőkének a konyhában.

Sokat nézelődtünk a neten és ki is választottuk a számunkra legtetszetősebb konyhát. Megbeszéltük, hogy az évfordulónk utáni héten elmegyünk, és megvesszük, hogy azért a napján tudjunk kicsit ünnepelni, egymásra fókuszálni. De természetesen nem így lett, mert az én kedves ki asszonykám folyton a meglepetések embere.

Az évfordulónk napján korábban eljöttem a munkából, hogy tudjak a kis kedvesemmel foglalkozni. Elszaladtam a virágoshoz, majd mikor hazaértem, feltűnő volt, hogy be van zárva az ajtó, pedig tudtam, hogy otthon van, és olyankor nem szokott.

Mikor kinyitottam az ajtót, ott ült a kis asszonykám vele szemben, és nem hittem a szememnek, de egy csocsóasztalon. Már rég óta vágyam volt, hogy legyen egy csocsóasztalom, de mindig volt fontosabb, amire költhettünk volna.

A kis szemfüles elcsórta a konyhapénzt, és egy részét elköltötte a csocsóasztalra, hogy boldogságot szerezzen nekem az évfordulónkra.

Kérdeztem tőle, hogy akkor most nem lesz konyha? De ő azt mondta, az ráér, fontosabb volt most, hogy engem igazán boldoggá tegyen.

Tegye fel a kezét, akinek rajtam kívül még ilyen asszonya van! Senki?