Teke verseny, angol nyelvtanfolyam

Amióta az eszemet tudom, szeretem abowl-159008_640 tekét. Emlékszem, még mikor gyerek voltam, és akkor játszottam ezekkel a játékokkal. Akkor még csak játék volt, ma már kemény versenyek folynak ez miatt, és az első helyért.

Gyerekkorom

Emlékszem, mikor kicsi voltam, volt a szüleimnek egy helyes kis falusi étterme. Mivel akkoriban falun tartották a hagyományokat, így ők is megtartották őket, így május 1.is megtartották, vagy a többi hagyományos ünnepet.

Az étterem mögött volt egy amolyan régi típusú kinti teke pálya. Sokan szerettek rajta játszani, főleg az idősebbek közül. Amikor olyan volt a hangulat, még versenyeket is rendeztek.

A versenyek

Ilyenkor kora délután kezdődtek a mérkőzések, és mindenki játszott mindenkivel. Amolyan körjáték szerűen. Persze ilyenkor a falu apraja nagyja összegyűlt, és nagy sörözéseket, vagy fröccsözéseket tartottak.

Ilyenkor apám mindig főzött egy jó birkapörköltet, ami persze igen kapós volt. Volt olyan verseny, amikor egy kis birka volt a nyeremény. Persze mindenki azt akarta megnyerni, ezzel ő volt a menő.

Olyan is előfordult, hogy aki megnyerte az első helyet, nem akarta hazavinni a birkát, így vagy odaajándékozta valakinek, vagy visszaadta a tulajnak.

Már nagyobb voltam, amikor az egyik verseny igen érdekesre sikeredett. Az egyik idősebb törzsvendégnek ott volt az unokája, aki akkoriban olyan 20 éves körüli volt. Olyan kis tudálékosnak tűnt, elmondta, hogy mit tanult, milyen végzettsége van, és hogy milyen jó érettségije lett, és hogy most angol nyelvtanfolyamra jár. Persze azt nem kérdezte meg, hogy ki is kíváncsi ugyan a szónoklatára. De nem is ez a lényeg. Ott volt a falu nagymenője, akár még cimbik is lehettek volna, hiszen mindegyik amolyan okos tojás forma volt, de mégsem jöttek ki. Mér akkor élcelődtek egymással, aztán odáig fajult, hogy majd tekében eldöntik. Mondanom sem kell, úgy elverte a falu nagymenőjét, hogy öröm volt nézni. Persze ő csak játszotta az eszét, de mindenki tudott a vereségéről, onnantól kezdve már nem volt legalább olyan nagymenő, és akkora a szája.

A tekézés

Egyik alkalommal pont az étteremben voltunk, és várni kellett a szüleinkre valamiért. Persze olyan unalmas volt, hogy nem tudtam mit is kezdjek magammal, és kint lófráltam. Aztán valami okból kifolyólag nekiálltam játszani, és egyik golyót a másik után gurigattam. Persze eleinte alig bírtam el, és el is ment a kedvem tőle. Míg egyik alkalommal az egyik vendég megkérdezte, hogy megmutassa e, hogy hogyan kell, és hogy mi az értelme.

Akko kezdtem el igazán élvezni a játékot, és az értelmét is. Aztán már egyre többször gyakoroltam, amikor ráértem, és ott voltam.

Persze ennek a szeretete mire felnőttem megmarat és innen jött az, hogy versenyekre is járjunk. Arra már nem is emlékszem, hogy hogyan csöppentem bele a társaságba, és a versenyekbe, olyan régen volt. Ma már sok dicsőségünk van, és egyre jobbak vagyunk. A haverok, ha tehetik, elkísérnek, mert ők egy jó buliként fogják fel.

Persze, mivel felnőttem, így mára már a párom Anna is velem tart időközönként, hogy szurkoljon nekem, és a csapatnak. Remélem, egyszer lesz lehetőségem a tudásomat tovább adni valakinek, akár ha lesz egyszer a gyerekemnek is. Talán ő is annyira fogja élvezni, akár gyerekként is, mint én akkoriban.