Amíg hasunkban sorakoznak az ilyenkor szokásos kiadós étkek, hajlamosak vagyunk egy kicsit lelassítani és esetleg olyan kérdéseket is fontolgatni, amire a hétköznapokban nem feltétlenül jut idő.
Például azt, hogy mivel mérjük az eltöltött időnk hasznosságát? Csak a megkeresett pénz értékével? Az idő pénz, de nem csak pénz. Nem feltétlenül elfecsérelt idő, amit nem pénzkereséssel töltünk. Főleg háziasszonyok sokszor szembesülnek a kérdéssel: Ha nem jársz munkába, mit csinálsz otthon egész nap? Rengeteg elfoglaltság van a tévénézés mellett, amivel el tudjuk tölteni napjainkat, és ami nem hoz pénzbeli eredményt. Otthon „ülő” feleségeknek nem kell ecsetelnem, hogy a fel nem mosott előszobát mindenki észreveszi, de a tisztát nem feltétlenül. Amikor egy félórát sétálsz a gyerekekkel, annak sincs semmiféle közvetlen eredménye. De hosszú távon felbecsülhetetlen értéke van.
Sajnos Magyarországon is egyre inkább terjed az a szemlélet, hogy mindkét szülő dolgozzon és már picikortól kezdve mások vigyázzanak a csemetéinkre. Hiszen a nőknek joguk van karriert csinálni, dolgozni, ugyanúgy, mint a férjeknek. És pontosan itt van a kutya elásva: „joguk van hozzá”! Joguk kell, hogy legyen a választáshoz! Aki dolgozni szeretne reggel nyolctól délután négyig, amikor a gyerek már délután kettőkor befejezi az iskolát, annak joga van hozzá. De nem kellene azt éreznie, hogy a társadalom elvárása. Amíg száz éve az volt elképzelhetetlen, hogy egy nő inkább karriert csináljon, mint hogy gyermeket neveljen, manapság ez szinte megfordul, és az számít különcnek, aki a fészekrakást tekinti fő hivatásának. A „gyesen lévő” apukákról nem is beszélve. Nem a puhányság jelképe egy gyereknevelő apuka, ahol a két szülő közösen úgy döntött, az anyuka marad főállásban. Természetesen nem azokról a szegény családokról beszélek itt, ahol mindkét szülő éjt nappallá téve a mindennapi betevőért gürcöl. Azokról van itt szó, akik második autóért, plazma tévéért és síutakért hajlandóak feláldozni a gyerekekkel töltött időt.
Így az ünnepek környékén van egy kis időnk lelassítani és átgondolni az életünket. Boldogok vagyunk-e? Ha minden így megy tovább, nem fogjuk-e tíz év múlva úgy érezni, mintha elrabolták volna tőlünk az éveket? Tudnánk-e kisebb-nagyobb változtatásokat eszközölni, amikkel tartalmasabbá tehetnénk a mindennapjainkat? Azért adunk drága ajándékokat szeretteinknek, mert könnyen megengedhetjük magunknak vagy azért, hogy a lelkiismeretünket könnyítsük a meg nem osztott órákért?
Ha az ünnepek alatt azon kapod magad, hogy az életed értelmén elmélkedsz, szánj egy kis időt a fenti kérdésekre, lehet, hogy sorsfordító válaszokra is lelsz!

Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Karácsonyfa – mű vagy igazi?

Fehér Karácsony? – Legyen inkább zöld!

Kellett nekem kinyitni a számat!

Vegyük végre észre, nincs energiaválság! De még csak gazdasági válság sem…