Repülj madár, repülj!

Képzeld magad a következő történetbe:

Közeledik a párod születésnapja és szeretnéd elvinni vacsorázni egy luxus étterembe. Már egy hónappal előbb lefoglalod az asztalt, hogy minden simán menjen. Elérkezik a nap, és még az a szerencse, hogy délelőtt ismét megnézed az étterem honlapját, mert ki van írva, hogy a vendégeknek legalább másfél órával a foglalásuk előtt meg kell érkezniük. Nincs mit tenni, odamentek jó előre, és a bárban elücsörögtök másfél órát. Ezután megjelenik a pincér, aki közli, hogy szeretné megnézni a táskátokat, mert az egyik holland bárban tegnap késelés volt, ezért semmit nem engednek bevinni, ami fegyverként használható. Egyikőtökkel leveteti a cipőt is – mert ugye soha nem lehetünk elég óvatosak! – és megkér, hogy dobd a szemétbe a dezodorodat is, amit a meleg miatt magaddal vittél. De segítőkészen megjegyzi, hogy ugyanazt a dezodort az étterem sarkában lévő kis boltban újra meg tudod vásárolni, raknak rá egy kis címkét, hogy azt ott vetted, és azt már megtarthatod. Sőt, ha már itt tartunk, a táskád nagyon nagy, nem való az étterembe, de ők szívesen megőrzik a hátsó teremben. Persze ezért külön költséget kell majd felszámolniuk. Amikor elveszíted a türelmedet, hogy ez azért már mégis több a soknál, a pincér higgadtan egy táblára mutat, amire ki van írva, hogy amennyiben agresszív viselkedést tapasztal a személyzet, jogukban áll rendőrt hívni és büntetőjogi eljárást kezdeményezni ellened.

Nagy levegőt veszel, a pincér pedig végre az asztalotokhoz vezet. Az asztalok olyan közel vannak egymáshoz, hogy ahányszor a környéken lévő asztaloktól valaki kimegy a mosdóba, szó szerint a válladhoz nyomják a hátsó felüket, hogy át tudják préselni magukat. Rendeltek, majd másfél órás késéssel végre megérkezik a vacsora. Olcsó helyről veszik a csirkét, ezért először minden szeletet tesztelniük kell szalmonella miatt. Mikor humorosan megjegyzed, hogy esetleg inkább steaket kellett volna enni, elmondják, hogy azt szintén tesztelik kergemarhakór miatt.

Elfogyasztjátok a vacsorát, ami mellesleg istenien finom, és mindketten egyetértetek, hogy a szakács nagyon tudja a dolgát. Beszédbe elegyedtek a közeli párral – ha már így egy asztalnál ültök – és kiderül, hogy egy helyen érettségiztetek. Ők már harmadszor vannak ebben az étteremben, egyetértenek, hogy a csirke isteni, ők is pont ugyanazt a menüt rendelték, mint Ti.

Fizetésre kerül a sor, kihozzák a számlát, és kiderül, hogy ugyanazért a menüért Ti háromszor annyit fizettek, mint a kedves pár az asztaltól. Ja kérem, Te egy hónapja foglaltad le az asztalt, ők viszont reggel telefonáltak, hogy van-e még szabad hely! Alig várod, hogy kikerülj ebből a rémálomból, ezért kéred a táskádat, amit bevittek a hátsó terembe. Várnod kell, mert hátul Zoli bácsi is vacsorázik, de biztos nemsokára meglesz a táska. Újabb félóra elteltével megkerül a táska, az oldalán a bőr felhasítva, és kicsit soványabbnak is tűnik, mint amikor beadtad. A készséges pincér elmondja, hogy tulajdonképpen szerencsés vagy, mert nagyon sokan nem is kapják vissza amit a hátsó terembe küldenek. Ugyanis ha Zoli bácsinak gyanús a táska, akkor egyszerűen megsemmisíti!

Törzsvendég szeretnél lenni ebben az étteremben? Ha lenne is ilyen vendéglátó hely, maximum pénzmosodának tudnák használni, mert hogy épeszű fizető vendég be nem tenné a lábát, az biztos!

Ha a történet hihetetlennek tűnik, csak cserélj le benne néhány fogalmat! A vendéglő repülőtársaság, a pincér a reptéri személyzet, a szakács a repülőgép személyzete, Zoli bácsi nyilván a poggyász rakodó és így tovább. Mégis miért vagyunk hajlandóak mindezt elviselni egy repülőút alkalmával?

Tudom, nekünk is vannak rokonaink másképp gyakorlatilag elérhetetlen helyeken. Van, amikor egyszerűen a repülés az egyetlen ésszerű forgalmi eszköz. Na de csak egy egyszerű nyaraláshoz?

Legtöbbször nem is vagyunk tisztában vele, hogy földrajzilag mennyire jó a helyzetünk. Amióta a legtöbb európai ország kitárta kapuit egymás felé, tömérdek lehetőségünk van anélkül, hogy repülőre kellene ülnünk. Stockholmtól Lisszabonig, Belfasttól Isztambulig csodálatosabbnál csodálatosabb helyek várják a kíváncsi turistákat ebben a hirtelen megnövekedett hazában. Szidhatod az Uniót, de ki is használhatod, hogy lehetőségünk van csak úgy vonatra ülni vagy autóba szállni és elmenni a tengerpartig. Vagy Berlinbe. Vagy éppen Koppenhágába. A határok gyakorlatilag megsemmisültek az átlag utazók előtt, és amint az Euró is bevezetésre kerül, az átváltásokkal sem kell majd bajlódni. Az “itthon nyaralunk” kifejezés nemsokára jelentheti a Velencei Tavat vagy a Bükk hegységet éppúgy, mint Erdélyt vagy a Francia Riviérát.

Ha nem veszem figyelembe, hogy jelenlegi formájában a repülés mértéktelenül környezetszennyező, akkor is a fentihez hasonló “vendégszeretet” hallatán megpróbálok alternatívákat keresni. Legkevésbé környezetszennyező megoldás valószínűleg a kerékpáros nyaralás, bár ezt nem mindenki bírja; gyerekekkel pedig kifejezetten csak a legelszántabbak képesek nekivágni. Aztán ott van a vonatozás, ami sokszor a legjobb választás. Ennek kapcsán azonban a megkötöttségek zavarnak leginkább, hogy nem egészen akkor megyek oda ahova akarok. Az állandó sztrájkokról nem is beszélve. Így aztán nekünk, gyarló földi lényeknek, marad az autópálya. Hogy melyiknek kevesebb a környezetre gyakorolt hatása, a repülésnek vagy az autózásnak, az vita tárgyát képezi. Még nem sikerült olyan tanulmányra lelnem, ami minden lehetséges szemszögből összehasonlítaná a kettőt. Van egy sor olyan mellékhatás is, ami gyakran kimarad a tanulmányokból. Ilyen például az a tény, hogy a repülőgépek gyakori használatának hatására a földet egy újonnan létrejött fátyolfelhő réteg veszi körbe. Ez az egyik oka annak, hogy a legtöbb helyen kevesebb csillagot látni az égen mint mondjuk fél évszázaddal ezelőtt.

Az autózás lehet, hogy ugyanolyan káros, mint a légiforgalom, de egy dolog biztos: míg a repülés körülményei a kommunista diktatúrákhoz hasonló hatást gyakorolnak a lelkemre, addig nálam kimaradnak a trópusi kiruccanások!

Érdekelhet még:

Valentin napi huncutságok

Hordozható árnyék – a parasol nem para

Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap

Kellett nekem kinyitni a számat!

Mutatós képkeretek CD tokból

Címkék: biciklizés, nyaralás, természetes életmód

Ez a bejegyzés 2009. június 3. szerda 10:14-kor készült és a következő kategóriákban található: Zöldülés. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzászólhatsz, vagy küldhetsz visszajelzést a saját oldaladról.