Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Soha nem voltam gyors vagy versengő típus. Amibe belekezdek azt általában legjobb tudásom szerint be is fejezem, de nem tudok sietni. Amint fel kell gyorsítanom, azonnal hibákat követek el. Legyen az bármilyen tevékenység – fordítás, főzés, a nappali kifestése vagy éppenséggel újabb blog bejegyzés megírása – csak a saját tempómban tudom tisztességesen megcsinálni. Talán főként emiatt ragadott meg annyira a Lassú Mozgalom (Slow Movement) ötlete és eszmei mondanivalója.

Akik esetleg nem ismernék még, azoknak röviden leírom az egyáltalán nem újkeletű mozgalom történetét. Mindenki tudja, hogy az olaszok életében mennyire fontos szerepet tölt be a főzés és az étkezés. Amikor Rómában 1986-ban egy újabb McDonalds étterem készült megnyitni kapuit, egy kis csoport tiltakozást kezdett nemcsak az új étterem, de annak “gyors étkezéshez”(fast food) kapcsolódó teljes filozófiája ellen is. Így jött létre a Lassú Étel (Slow Food) civil szerveződés, melynek célja a helybéli és hagyományos módon elkészített ételek támogatása volt. A mozgalom népszerűségét követve születtek meg hasonló módon a Lassú Városok (Slow Cities vagy Cittáslow), a Lassú Olvasás (Slow Books), a Lassú Utazás (Slow Travel) vagy az általam már régen belinkelt Lassú Biciklizés (Slow Bicycle) mozgalmak is, hogy csak egy néhányat említsek.

Messze nem konzervativizmusról, esetleg „Pató Pál”-féle lustaságról és halasztgatásról van itt szó. A mozgalom célja nagyon is valós értékek megőrzése, melyeket mindig veszélyeztetett az esztelen pénzhajhászat filozófiája. Többször bebizonyosodott már, hogy a minőség és a mennyiség örökös fordított arányban vannak egymással. Nem lehet az egyiket úgy növelni, hogy az ne menjen a másik rovására. Ez így van a gazdaságban, az életben, de még a blogolásban is.

Na nem mintha illúzióim lennének az írásaim irodalmi minőségét tekintve. De egy dolgot mindig szem előtt próbáltam és próbálok tartani: soha nem írok csak azért, mert már régen írtam, mert kevesebben találtak meg a héten a gugli keresőjét használva (ahol mint tudjuk a „pagerank” az úr!) vagy csak egyszerűen azért, hogy hallassam a hangomat. Úgy tekintek erre a blogra, mint afféle amatőr újságcikkek sorozatára, ahol csak akkor kerül fel egy újabb bejegyzés, amikor tényleg úgy érzem, hogy tudok valamit adni az olvasóimnak. Persze Twitternek és a hozzá hasonló helyeknek is megvan a szerepük a világunkban, de nekem fájna, ha üzeneteim 1-2 órás szavatossági idővel rendelkeznének csak. Arra pedig nem szívesen pazarolnék internetes helyeket, energiákat és emberi időt, hogy a mindennapi banális cselekvéseimről fecsegjek.

Kicsit utánanéztem és kiderült, hogy a világon szép számmal akadnak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. A Lassú Blogolás (Slow Blogging) egyik lelkes és valószínűleg legismertebb híve például a kanadai Todd Sieling, aki még kiáltványt is írt a Lassú Blogolás alapelveiről (Slow Blogging Manifesto). Ennek lényege, hogy a bejegyzés kész, amikor kész, csak akkor teszed fel az internetre, ha meg vagy elégedve vele, és csak akkor írsz, amikor van mondanivalód, nem pedig amikor a népszerűséged fenntartása megkívánná.

Aki magáévá teszi a Lassú Mozgalom filozófiáját, annak csodálatos élményben lehet része. A mozgalom üzenete pofonegyszerű. Szépen a saját tempónkban haladjunk életünk útján, közben élvezzük az utazást, gyönyörködjünk a tájban, ne égessük ki a motorunkat és főleg ne stresszeljünk azon, hogy ki ér elsőnek célba! Hogy ezt hogyan lehet lefordítani az élet minden területére, erről szólnak a mozgalom különböző változatai, melyeknek részleteit könnyen megismerheted a linkek segítségével. (A fenti linkek mind angol nyelvűek, de a bejegyzés alján található lista magyar nyelven megjelent anyagok gyűjteménye.)

Hasonló szellemben blogoló társaimnak pedig csak annyit mondok: ha termékeny író vagy és gyakran osztod meg gondolataidat, akkor szerencsésnek tekintheted magad. De ne érezz lelkiismeret furdalást, akkor sem, ha ritkábban ragadsz billentyűzetet vagy már régen írtál! Amint van mondanivalód, azt újra megoszthatod! Jobb egy maréknyi lelkes olvasó, mint több ezer felszínes érdeklődő!

További komótos elmélkedésekhez összeszedtem még néhány érdekes magyar nyelvű linket a Lassú Mozgalom témájában (melyeket kicsit lassabban is lehet olvasni, hátha így jobban leülepszik bennünk a mondanivalójuk!).