Az idei születésnapom a szokásosnál kicsit hangosabban telt. Egy jó kis összejövetelt akartam, családdal, közeli barátokkal, kötetlen hangulatban. Így jött az ötlet, hogy csináljunk hippi bulit, mert egyrészt a hippi életfilozófia közel áll a szívemhez, másrészt arra könnyű beöltözni és a hangulata sem túl formális.
Persze nem az én partim lett volna, ha nem próbálom minimálisra redukálni a széndioxid lábnyomát és a többi környezetre gyakorolt hatását. Sokat gondolkoztam, hogy miben hol keressem a megoldásokat, hogy a vendégek se érezzék úgy, hogy “környezetvédő konferencián” vannak! Úgy érzem sikerült megtalálni mindenben a megfelelő kompromisszumot, és mindenki nagyon jól érezte magát!
Összeírtam a legfontosabbakat, ha legközelebb bármilyen összejövetelt szervezel, az alábbiakra Te is könnyen oda tudsz figyelni, és a változtatások többsége fel sem fog tűnni a meghívottaknak!
A meghívók
Ezek természetesen digitális formában lettek elkészítve és email-ben kiküldve egy csatolt jpg formájában. A neten rengeteg szabadon használható grafika van, válaszd ki a legmegfelelőbbet, és Photoshop vagy Gimp segítségével egy délután elkészítheted a meghívókat.
Előny: nem használsz papírt, tintát, postát
A helyszín
Ehhez én egy falusi vendégházat béreltem a hétvégére Csókakőn, mert nálunk szűkösen lettünk volna, de ha kertes házban laksz, akkor valószínűleg ott is meg tudod tartani. Jó időben a kertben sátrakban is alhatnak vendégek, mi is felállítottunk egy néhányat a vendégház udvarán (még adott a hippi jelleghez!). Én azt akartam, hogy senkinek ne kelljen nemet mondania az innivalókra, vagy még rosszabb esetben ittasan hazamennie késő este!
Előny: Kevés utazás = kis széndioxid lábnyom. Főleg esküvőket nagy divat exotikus helyeken tartani, és bele sem gondolnak, hogy ez mennyi felesleges utazással járhat. A buli legyen helyben, így mindenki könnyen részt vehet benne, és utána a pár még mindig elmehet nászútra a trópusi szigetre – egy nászútra meg úgysem kellenek a rokonok!
Az ennivaló
Sokat gondolkoztam, hogy legyen-e húsos fogás vagy sem. Vegetáriánus révén nekünk is kedveskedni szoktak a vendéglátóink azzal, hogy van húsmentes dolog, amit mi is tudunk enni. Aztán az is eszembe jutott, amit tapasztalatból már tudok, hogy ha van húsos és vegetáriánus választék, akkor a vegásból mindig többet kell csinálni, mert vagy kíváncsiságból, vagy csak ízlés szerint, de sok húsevő inkább a vegetáriánus étekből kér. Így ha azt akarod, hogy jusson elég a vegetáriánus barátaidnak is, ilyenkor javarészt úgyis abból kell többet főzni. Szerencsére ma már kevés az olyan ember, aki minden étkezéskor “foggal-körömmel” ragaszkodik a húshoz!
Végül úgy döntöttem, hogy igazi magyaros választék lesz, jó sok magyar fűszerrel készített étel, de teljesen húsmentesen. Perzse mondanom sem kell, az étkeket mi készítettük, nem mirelitekről meg készételekről van szó!
Ezekből lehetett választani:
Rágcsálnivalók vacsora előtt:
Sós és sajtos pogácsák, sós perecek
Köret:
Rizs, hagymás törtkrumpli vagy főtt tészta
Feltét:
Gombapörkölt vagy lecsó
“Húspótló”:
Őzgerincben sült fokhagymás szójaszeletek
Saláta:
Csemegeuborka vagy ecetes almapaprika
Tejföl, Lipóti parasztkenyér
Desszert:
Almáspite, túróspite, lekváros és csokis muffinok
Előny: A hozzávalók majdnem mind magyar forrásból, csökkentve a szállítást – és így a széndioxid lábnyomot – és erősítve a magyar termelőket. A húsmentes étrend pedig tovább csökkenti a szükséges erőforrásokat.
Az innivaló
A bor széndioxid lábnyoma nem lehetett túl nagy, mert a vendégháztól kb. 500 méterre termelték. A többszörösen díjnyertes Sáfrán Pince Ezerjó borából vettünk, amit az orrom előtt töltöttek műanyag flakonokba a saját ragyogóan tiszta pincéjükben, modern fémtartályokból. Az egyik legerősebb és legfinomabb bor volt, amit valaha is ittam, és másnap senki nem panaszkodott fejfájásra sem! Messze lepipálta a legtöbb szupermarketes pancsot, és ha ez nem elég, a 400Ft/liter árával még a gazdaságosságával is nyerő!
A sörivóknak vittünk dobozos Sopronit.
Alkoholmentes italnak sajnos volt Fanta és Limonádé is, de gyerekek és fiatalok is jöttek, ezért így beférkőzött egy kis kommersz dolog.
Szénsavas ásványvizet is vettünk, de természetesen a PET palackok utána a szelektív gyűjtőbe mentek. Legközelebbit Balaton Felvidékit találtam, a Theodora ásványvizet.
Előny: ugyanazok, mint az ennivalónál.
A dekoráció
A lufik és a műanyag dekorációk szóba sem jöhettek. A külföldi honlapokat böngészve kiderült, hogy mekkora divatja van jelenleg a zászlós dekorációknak (banner). Így aztán leültem a varrógéphez és maradék anyagokból (minél tarkább, annál jobb!) cakkozó ollóval kivágtam nagyjából egyforma nagyságú háromszögeket. Ezután a varrógépet cikk-cakkra állítva rávarrtam őket egy spárgára. Mindenki megjegyezte, hogy milyen jól mutattak! (A fenti képre kattintva megnézheted őket közelebbről is!)
Előny: Nem új nyersanyagokból készül, hanem újrafelhasználással. Ráadásul a lufikkal meg az olcsó dekorációkkal ellentétben többször is felhasználhatóak. Nekem már nem kellettek, de a buli végeztével az egyik vendég nagy örömmel elvitte egy másik összejövetelhez! (Akkor az már újra-újrafelhasználás?)
A jelmezek
Sem mi, sem a vendégek nem vettünk új ruhákat. Vagy használt ruha boltból szereztük be a hippi cuccokat, vagy meglevő darabokat alakítottunk át. Nem “rongyrázás” volt a lényeg, hanem hogy jól érezzük magunkat és hogy jót mulassunk egymás fantáziadús ruhakölteményein.
Előny: Senkinek nem kellett vadonatúj márkás cuccokat vennie!
Az ajándékok
Nem szeretem a kényszer ajándékokat, amit csak azért kell venni, mert alkalom van, nem mert adni szeretnék valamit a másiknak. Nem akartam ennek alávetni a vendégeimet és nekem sincs szükségem olyan ajándékokra, amiket jobb esetben is csak továbbadok! Így megmondtam mindenkinek, hogy ha nem szeretnének üres kézzel jönni, akkor tegyék az ajándék árát egy borítékba, és azt odaadom a csókakői vár újjáépítéséhez. Szeretjük a falut, sokat járunk a várba is, így mindenki csak nyer!
Persze így is volt aki inkább nekem hozott ajándékot, de az legalább biztos, hogy szívből jött, és olyan dolog volt, aminek nagyon örültem! Ami pedig a vár kasszáját illeti, nagyon tisztességes summát sikerült összeszedni és befizetni a számlájukra!
Az eltakarítás
Nem használtunk eldobható tányérokat és poharakat. Ezenkívül nem volt szívószál, ami a kiemelten gyűlölt tárgyaim közé tartozik, mivel teljesen fölösleges!
Reggel, mielőtt mindenki hazaindult volna, még tartottunk egy “morzsa partit”. Ez azt jelenti, hogy ettünk a maradékokból, hogy kevesebbet kelljen kidobni és hogy senki ne menjen haza üres hassal. Ami sütemény és bontott innivaló maradt, azt odaadtam annak, aki éppen felvállalta! Mi úgysem tudtuk volna megenni az összes maradékot!
Mint azt fentebb már említettem, mindent szelektíven gyűjtöttünk külön zsákba, amit aztán hazafele bedobtam a szelektív hulladékgyűjtő konténerekbe. A házban egy közepes méretű zacskót hagytunk csak szemétként.
Buli emlék
Itt nincs nagy hagyománya a partikból származó emléktárgyaknak (Amerikában “party favor” az elterjedt nevük), de nekem nagyon tetszik az ötlet, így mindenkinek csináltam egyet (természetesen újrafelhasználással és maradék anyagokból). Mindenkinek adtam egyet távozáskor, és ha ránéznek otthon, remélhetőleg az jut majd eszükbe, hogy milyen jól szórakoztak ezen a hétvégén! 
A sokoldalú Volvic palack |
Mindennapi margarinos kenyerünket add meg nekünk ma |
Paraszt wellness |
Az egész a papírtörlővel kezdődött |
Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap |
Címkék: élelmiszer kilóméterek, falufejlesztés, jótékonyság, konyha, ökológia, önkéntesség, széndioxid lábnyom, természetes életmód, újrafelhasználás, vegetáriánus
