Nem várt meglepetés ért tegnap, mikor ezt találtam a postaládánkban. Egy meghívó a Csókakői Várbarátok Társasága évzáró közgyűlésére és négy kártyanaptár a Csókakői Vár képével – nem is tudtam, hogy nyomtatnak még ilyen naptárakat!
Ha olvastad a tavalyi szülinapi bulimról szóló bejegyzést, akkor talán még emlékszel, hogy ajándékok helyett adományokat kértem a csókakői várépítők számára. Hát valószínűleg így eshetett, hogy felkerültem a tagok listájára, és mint ilyen én is kaptam meghívót az évzáró közgyűlésükre. Azt hiszem éppen ideje itt is beszámolnom arról, hogy miért ejtett annyira rabjául Csókakő.
A Csókakői Vár több, mint 700 éves múltra tekint vissza és Fejér megye egyetlen kora középkori vára. Hátulról a festői szépségű Vértes öleli körül, falairól pedig leírhatatlanul gyönyörű panoráma tárul elénk, tiszta időben egészen a Bakonyig. De én mégsem ezért szerettem bele, hanem azért, amit képvisel. Újjáépítésének felemelő története az emberi összefogás és akaraterő ritkaságszámba menő példája.
1995-ben a vár olyan mértékig lepusztult és annyira eltűnt az aljnövényzet alatt, hogy megközelítése gyakorlatilag lehetetlenné vált. Körvonalait még a magasból is csak nehezen lehetett kivenni. Mikor Fülöp Gyula régész elkeseredett hangú cikket írt a vár sorsáról, a helybeliekben felébredt a tenni akarás. Élükön Sörédi Pállal, a csókakői általános iskola igazgatójával összegyűltek és elhatározták: megmentik a várat!
Megelégelve a kesergést, minden oldalról megtámadták a problémát. Kétkezi munkával, pénzgyűjtéssel, pályázatokkal, támogatásokkal, ami csak eszükbe jutott. A műemlékvédők irányításával és támogatásával elkezdték saját maguk kiásni és újjáépíteni a Csókakői Várat. Létszámuk az elmúlt 16 évben 28-ról 100 fölé duzzadt, miközben a vár a Vértes egyik gyöngyszemévé vált.
A munkálatoknak messze nincs még vége, hiszen jelenleg a vár felsőbb részei még mindig hiányoznak, és az elkészült részek is saját felelősségre látogathatóak; de a vár alatti parkoló és a várhoz vezető út mindenki számára elérhetővé tették a műemléket. A vár alatti szabadtéri színpadon nyáron koncertek is tarkítják a falu életét, melyeknek előkelő hátteréül szolgál az estére kivilágított várfal. Minden hónap utolsó szombatján közösségteremtő társadalmi munkával folynak az ásatások, és a legújabban feltárt kincseket, legyen az egy ágyúgolyó vagy egy faragott díszkő, néhány hétre kiállítják az önkormányzat irodájában is.
A csókakőiek méltón lehetnek büszkék várukra ugyanúgy, mint híres Ezerjó borukra, hiszen mindkettőt a lelkesedésen túl kemény munkával és verítékkel teremtették meg, a helyi adottságaikra alapozva. Ha legközelebb a 81-es úton jársz, feltétlen tégy egy rövid kitérőt. Vannak olyan helyek, ahol úgy érzed feltöltődsz energiával és valahogy minden kicsit szebbnek tűnik – Csókakő és a Csókakői Vár ezen helyek közé tartoznak.
További linkek a témában:
A Presztízs cikke 2010 júniusából
Érdekelhet még:
Paraszt wellness |
Nyári buli – zöldben és zölden |
Ételosztás árvízkárosultaknak |
Adakozni a semmiből is lehet – 1. rész |
Nem úgy van most mint volt régen |
Címkék: falufejlesztés, falvak, jótékonyság, magyarság, önkéntesség
