Tudatos vásárló vagy? Vagy legalábbis megpróbálsz az lenni? Mert hogy a gyártók nem könnyítik meg a dolgodat, az biztos!
Vannak napok, amikor egyenesen beletörődök, hogy a gyártókat egyszerűen nem érdekli, mi lesz a termékkel, miután azt a vásárló kifizette. Az újabbnál-újabb uniós támogatással létrehozott honlapok, direktívák, kiadványok mind arra intenek, hogy újrahasznosítható csomagolásban kínált árukat vegyünk, miközben a gyártók szinte semmit nem tesznek meg azért, hogy a vevőket kellőképpen tájékoztassák.
Az elmúlt néhány hónapban annyi bosszantó csomagolást találtam, hogy még rendszerezni is tudom a tapasztalataimat.
1. A tájékoztatás teljes hiánya
Ezek azok a termékek, amelyekről egyszerűen hiányzik az újrahasznosításra vonatkozó kód. A széndioxid lábnyom csökkentése érdekében nyilván magyar termelőktől kell elsősorban vásárolnunk, de sajnos azt kell mondjam, hogy leggyakrabban éppen a magyar cégek felejtik el közölni a grafikussal, hogy a reklámszövegek és a csábító design mellett, ugyan rakja már rá a megfelelő számú kis háromszöget is a tasakra! Amiről úgy érzem, hogy szerintem újrahasznosítható, azt nyilván viszem a szelektívbe, de nem mindenki van ezzel így. Példa erre mondjuk a magyar zacskós tészták nagy százaléka, amiken semmilyen jelzés nincs, pedig ezek a zacskók újrahasznosíthatóak lennének.
2. Félrevezetés
Szándékosan vagy csak nemtörődömségből, de az is megesik, hogy egyszerűen rossz kód van megadva a csomagoláson. Ismét egy példát hozok. A Lidl áruház saját márkájú tejcsokoládéja régebben papírba volt csomagolva. Rá is tették a kis háromszöget a PAP felirattal és a 22-es számmal a közepében. Aztán, mint annyi más csokoládét, ma már ezt is inkább műanyaggal csomagolják. Ez bosszantó ugyan – egyre több műanyag, ahelyett, hogy egyre kevesebb lenne – de ez még nem a legnagyobb hibájuk. Az új csomagoláson továbbra is megtalálható a kis háromszög a PAP felirattal! Vagyis aki szelektíven gyűjti a hulladékot, még az is lehet, hogy a papírgyűjtőbe dobja, vagy mivel nem tudja milyen műanyagból van, feltételezi, hogy nem újrahasznosítható.
A Lidl-nek áprilisban írtam egyébként egy levelet róla, amire a mai napig nem kaptam választ.
3. Az anyagok keverése
Ha kicsit is komolyan vennénk az újrahasznosítást, akkor az üveggyűjtőkbe is külön kellene bedobni a fehér, a zöld és a barna üvegeket. De itt még fúzióval legtöbbször össze is tapasztják a különböző anyagokat, hogy aztán vagy egyáltalán ne, vagy csak külön költségek árán lehessen azokat szétválasztani. A tetrapak az egyik vesszőparipám, mert azt három teljesen különböző anyagból készítik (műanyag, papír és alumínium), és bár gyűjtik szelektíven, az újrahasznosítása feleslegesen hosszadalmas és költséges feladat, ami azonnal felveti a kérdést, vajon teljes egészében újrahasznosításra kerül – úgy, mint például Brazíliában – vagy csak kinyerik a legegyszerűbben kinyerhető anyagot, és kész? Ahhoz képest, hogy meglátásom szerint a tetrapakot mára el kellett volna törölni a föld színéről, a magyar gyárat egyenesen ünnepelték, amikor megnyílt, a képen látható dobozon pedig a gyártó pofátlanul mint “öko box”-ot hirdeti. A zöldmosás egyik kiváló példája.
Persze nem csak a tetrapakról van szó, hanem minden olyan termékről, amit fölöslegesen csomagolnak egynemű, könnyen újrahasznosítható anyag helyett anyagok keverékébe. Ezeket általában a C betűről lehet megismerni.
Erről a fogkrémes tubusról ki szerettem volna deríteni, hogy el tudnám-e vinni legalább egy részét a szelektív gyűjtőbe. A kis háromszögben a 91-es szám, alatta pedig a C/LDPE jelzés. Az LDPE (vagy néha PE-LD-nek is nevezett) műanyagokat Fehérváron szelektíven gyűjtik, tehát elvileg semmi gond nem lenne vele. A C viszont azt jelenti, hogy más anyag is van benne (az angol combination szó után). Reménykedtem, hogy ez csak a kis alumínium lapocskára vonatkozik, amit a tubus szájára szoktak ragasztani, és amitől elsőként szabadulunk meg, tehát ez sem okozna gondot. Felvágtam a tubus végét és oldalát, hogy kimossam, és ekkor derült ki, hogy a tubus belsejét szintén egy vékony alumínium réteggel vonták be. Az LDPE biztonságosabb műanyag, mint a PET, ezért az alumínium hozzáadását megkérdőjelezném. A tubust így ha be is dobnám a műanyag gyűjtőbe, garantálom, hogy nem lenne feldolgozva. Sőt, a kupakról a mai napig nem tudom, hogy szintén LDPE vagy más műanyag. Ez egyébként igaz máshol is, mert általában nem tűntetik fel a kisebb részek anyagát. A PET palacknak lehet ragasztott papír címkéje, és a pezsgős üveg sem üveggel van lezárva, ledrótozva és fóliázva.
Nyilván Te is, én is, nagyon szeretnénk tudatos vásárlók lenni, de cserébe mi is elvárjuk a gyártóktól, hogy
1. Tájékoztassák a vevőket pontosan a termék csomagolásáról. Az anyag feltüntetése legyen ugyanúgy kötelező, mint élelmiszereknél a szavatossági idő megadása.
2. Csak akkor használjanak kevert csomagolóanyagokat, amikor az abszolút elkerülhetetlen.
Érdekelhet még:
Műanyagok szelektív gyűjtése |
Karácsonyfa – mű vagy igazi? |
Az újrafelhasználás szelleme nincs palackba zárva |
Kellett nekem kinyitni a számat! |
Az egész a papírtörlővel kezdődött |
Címkék: természetes életmód, újrafelhasználás
