Honnan tudom, hogy a városrendezők nem bicikliznek

2010. augusztus 12. | 

A fehérvári Berényi utat július óta újra használhatják az autósok, miután tavaly ősz óta teljes felújításon ment keresztül. A város vezetősége nagyon büszke a munkálatokra, ami kb. 500 millió Forintba került. Kicserélték a teljes útalapot, az út alatt fekvő közműveket, a város egyik legveszélyesebb kereszteződésének helyébe körforgalmat raktak, kanyarodósávokat iktattak be, felújították a járdát és helyt adtak egy biciklis sávnak is.
Mindezek ellenére tegnap délelőtt egy biciklist láttam az úttesten tekerni a kerékpárút helyett, ahol az őt előző busz mérgesen rádudált!

Vajon kinek van igaza?

A buszoknak és az autósoknak?

Végre megnyílt az út, a kerékpárosoknak van külön út, a gyalogosoknak több zebra, az utat elhagyóknak kanyarodósáv. Akkor miért kell mégis másokat kerülgetniük? Jogosnak tűnik a felháborodás.

A kerékpárosoknak?

Mielőtt megkezdődtek a munkálatok volt az interneten egy kérdőív biciklisták számára arról, hogy mit várnak az új úttól. Ezt vagy nem vették figyelembe, vagy biciklisek tömege kérte azt, hogy macskakövekhez hasonló burkolaton zötykölődhessen! A járdán lerakott kövek a bicikli alatt már most egyenetlenek, és az időjárás jóvoltából ezek csak rosszabbak lesznek. Ráadásul a bicikliút az aránylag rövid szakaszon is váltakozik egyik oldalról a másikra. Kivéve persze ahol mindkét oldalon van bicikliút. Annyiszor keresztezze a bringás ezt a forgalmas utat minden ok nélkül? Ez a felháborodás is jogosnak tűnik.

A gyalogosoknak?

A járda felét átvették a biciklisták, ami még nem lenne olyan nagy baj, de nincs a gyalogosoknak felfestve, hogy melyik is a kerékpárosok fele és melyik a gyalogosoké. (Gyalogosok nem szoktak útjelző táblákat nézni, és a járdán nekik nem is kellene!) Csak azt veszik észre, hogy állandóan csöngetnek rájuk a bringások. Ez a felháborodás is megalapozottnak tűnik.

Az eredmény? A bicajosokat most már vállvetve utálhatják az autósok és a gyalogosok is, és ennyi tervezés, munka és költségek után még mindig nincs igazán eldöntve, hogy hogyan is kellene bekerekezniük a belvárosba! Az út tele van jelzőtáblákkal és bonyolult megoldásokkal. Ma délelőtt, amikor ezeket a képeket készítettem, tényleg néhol úgy éreztem, nem biztos, hogy ott vagyok, ahol biciklistaként lennem kéne! Lehet, hogy felsőfokú végzettség még nem elég a Berényi út új szakaszához???

Itt a biciklista legyen szíves átfáradni. Megjegyzem balra a bicikliről még a közeledő buszt is nehéz látni a fáktól és az oszlopoktól.

IMG_4670

Ez a fantasztikus burkolat. Már látni a kezdődő elcsúszásokat.

IMG_4672

Rögtön könnyen felismerhető, hogy melyik sáv kié. Nem?

IMG_4674

Az autós ha felpillant, láthatja, hogy ez az út nem engedi a kerékpáros forgalmat. A következő néhány méterre lévő kék táblát, amely az útra visszaterelt bringásokra figyelmeztet, vagy észreveszi és megérti, vagy sem. A sárgával bekarikázott helyen, a tiltó táblától vagy 15 méterre, terelik vissza a biciklistákat a járdáról az útra.

IMG_4676

Legalábbis úgy éreztem az a két sárga szaggatott vonal azt jelenti. De nem esküdnék meg rá!

IMG_4677

Aki a belváros felől jön, azt is itt terelik fel a járdára, ugyanolyan szaggatott vonalakkal. Ha észreveszi…Meg ha rájön, hogy az éppen neki szól…

IMG_4678

A panaszaimat sorolva folyamatosan Arany János sorai keringenek a fejemben:

Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felől üt) nekem fütyöl,
(Bal felől üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.

- részl. Arany János: A fülemile –

A városfejlesztőknek van igaza! Miért?

Mert olyanok, mint a bíró a versben. A kikövezett járda nagyon jól mutat a képeken és a kerékpárút – statisztikailag legalábbis – növeli a város bicikli sávjainak a hosszát! Nekik minden kipipálva, ők mindent megtettek, és ha a bringások még mindig hőbörögnek, annak a zaja nem hallatszik be a polgármesteri hivatalba!

Nem akarom Fehérvárat tovább ócsárolni, mert nincsenek egyedül, a Velencei tó körül is “elkövették” a kikövezett bicikliutakat (elnézést a rossz poénért), de nem lehetett volna ugyanolyan aszfaltozott járdát tenni ide is, mint amilyen az Auchan felé vezet? Csak egyetlen kerékpárost kellett volna megállítani a városban és megkérdezni, hogy melyik útburkolatot kedveli jobban, és mellesleg, hogy hányszor szereti keresztezni az autóutakat ok nélkül! És ha már ilyen kacifántosan kell közlekednünk két keréken, akkor nem lehetne végig egységesen felfesteni a kerékpárutat például a sárga vonallal és itt-ott egy ráfestett bicaj szimbólummal? Ha bárkit is érdekel a felső körökben: a festés és az egyszerűsítés még pótolható lenne, ha a gödrösítésnek maradnia is kell még néhány évig…

Érdekelhet még:
Tudatos blogosok

Tudatos blogosok

Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Kellett nekem kinyitni a számat!

Kellett nekem kinyitni a számat!

Betartható fogadalmak

Betartható fogadalmak

Repülj madár, repülj!

Repülj madár, repülj!

Önérzetesek a magyar kerékpárosok

2010. május 16. | 

Az elmúlt hónapokban kérdőívvel gyűjtöttem statisztikát a biciklizési szokásokról. A kérdésem ez volt:

Milyen biciklista vagy?

Bár az összesen kapott 20 szavazat nem mondható elégséges statisztikai minta vételnek, de azért mindannyiótoknak nagyon szeretném megköszönni, akik szavaztatok! A szavazás ezekkel az eredményekkel zárult:

1. Nem vagyok sztereotípia!!! (40%)
2. Hegyen-völgyön, árkon-bokron túrákat szeretem. Néha úgy elnézelődök a tájon, hogy majdnem belefordulok az árokba. (25%)
3. Úton, járdán, kosarakkal mint Mariska. Közlekedési szabályok? A biciklihez olyanok nincsenek. (20%)
4. Nem tudok biciklizni. (10%)
5. A biciklizés tudatos életforma szabályokkal. Mérgesen rácsöngetek minden bicikliúton ténfergő gyalogosra! (5%)
6. A biciklizés sport. Hetente háromszor letekerek 50km-t és nagyon jól mutatok testhezálló latex UV naciban! (0%)

Érdekelhet még:
Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Blogolásról, boldogságról csigatempóban

Honnan tudom, hogy a városrendezők nem bicikliznek

Honnan tudom, hogy a városrendezők nem bicikliznek

Mi volt előbb a tojás, a biotojás vagy a Biotojás Kft?

Mi volt előbb a tojás, a biotojás vagy a Biotojás Kft?

Kellett nekem kinyitni a számat!

Kellett nekem kinyitni a számat!

Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap

Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap

Blogolásról, boldogságról csigatempóban

2010. január 24. | 
Soha nem voltam gyors vagy versengő típus. Amibe belekezdek azt általában legjobb tudásom szerint be is fejezem, de nem tudok sietni. Amint fel kell gyorsítanom, azonnal hibákat követek el. Legyen az bármilyen tevékenység – fordítás, főzés, a nappali kifestése vagy éppenséggel újabb blog bejegyzés megírása – csak a saját tempómban tudom tisztességesen megcsinálni. Talán főként emiatt ragadott meg annyira a Lassú Mozgalom (Slow Movement) ötlete és eszmei mondanivalója.
Akik esetleg nem ismernék még, azoknak röviden leírom az egyáltalán nem újkeletű mozgalom történetét. Mindenki tudja, hogy az olaszok életében mennyire fontos szerepet tölt be a főzés és az étkezés. Amikor Rómában 1986-ban egy újabb McDonalds étterem készült megnyitni kapuit, egy kis csoport tiltakozást kezdett nemcsak az új étterem, de annak “gyors étkezéshez”(fast food) kapcsolódó teljes filozófiája ellen is. Így jött létre a Lassú Étel (Slow Food) civil szerveződés, melynek célja a helybéli és hagyományos módon elkészített ételek támogatása volt. A mozgalom népszerűségét követve születtek meg hasonló módon a Lassú Városok (Slow Cities vagy Cittáslow), a Lassú Olvasás (Slow Books), a Lassú Utazás (Slow Travel) vagy az általam már régen belinkelt Lassú Biciklizés (Slow Bicycle) mozgalmak is, hogy csak egy néhányat említsek.
Messze nem konzervativizmusról, esetleg „Pató Pál”-féle lustaságról és halasztgatásról van itt szó. A mozgalom célja nagyon is valós értékek megőrzése, melyeket mindig veszélyeztetett az esztelen pénzhajhászat filozófiája. Többször bebizonyosodott már, hogy a minőség és a mennyiség örökös fordított arányban vannak egymással. Nem lehet az egyiket úgy növelni, hogy az ne menjen a másik rovására. Ez így van a gazdaságban, az életben, de még a blogolásban is.
Na nem mintha illúzióim lennének az írásaim irodalmi minőségét tekintve. De egy dolgot mindig szem előtt próbáltam és próbálok tartani: soha nem írok csak azért, mert már régen írtam, mert kevesebben találtak meg a héten a gugli keresőjét használva (ahol mint tudjuk a „pagerank” az úr!) vagy csak egyszerűen azért, hogy hallassam a hangomat. Úgy tekintek erre a blogra, mint afféle amatőr újságcikkek sorozatára, ahol csak akkor kerül fel egy újabb bejegyzés, amikor tényleg úgy érzem, hogy tudok valamit adni az olvasóimnak. Persze Twitternek és a hozzá hasonló helyeknek is megvan a szerepük a világunkban, de nekem fájna, ha üzeneteim 1-2 órás szavatossági idővel rendelkeznének csak. Arra pedig nem szívesen pazarolnék internetes helyeket, energiákat és emberi időt, hogy a mindennapi banális cselekvéseimről fecsegjek.
Kicsit utánanéztem és kiderült, hogy a világon szép számmal akadnak, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak. A Lassú Blogolás (Slow Blogging) egyik lelkes és valószínűleg legismertebb híve például a kanadai Todd Sieling, aki még kiáltványt is írt a Lassú Blogolás alapelveiről (Slow Blogging Manifesto). Ennek lényege, hogy a bejegyzés kész, amikor kész, csak akkor teszed fel az internetre, ha meg vagy elégedve vele, és csak akkor írsz, amikor van mondanivalód, nem pedig amikor a népszerűséged fenntartása megkívánná.

Aki magáévá teszi a Lassú Mozgalom filozófiáját, annak csodálatos élményben lehet része. A mozgalom üzenete pofonegyszerű. Szépen a saját tempónkban haladjunk életünk útján, közben élvezzük az utazást, gyönyörködjünk a tájban, ne égessük ki a motorunkat és főleg ne stresszeljünk azon, hogy ki ér elsőnek célba! Hogy ezt hogyan lehet lefordítani az élet minden területére, erről szólnak a mozgalom különböző változatai, melyeknek részleteit könnyen megismerheted a linkek segítségével. (A fenti linkek mind angol nyelvűek, de a bejegyzés alján található lista magyar nyelven megjelent anyagok gyűjteménye.)

Hasonló szellemben blogoló társaimnak pedig csak annyit mondok: ha termékeny író vagy és gyakran osztod meg gondolataidat, akkor szerencsésnek tekintheted magad. De ne érezz lelkiismeret furdalást, akkor sem, ha ritkábban ragadsz billentyűzetet vagy már régen írtál! Amint van mondanivalód, azt újra megoszthatod! Jobb egy maréknyi lelkes olvasó, mint több ezer felszínes érdeklődő!

További komótos elmélkedésekhez összeszedtem még néhány érdekes magyar nyelvű linket a Lassú Mozgalom témájában (melyeket kicsit lassabban is lehet olvasni, hátha így jobban leülepszik bennünk a mondanivalójuk!).

Érdekelhet még:
Filmajánló

Filmajánló

Tudatos blogosok

Tudatos blogosok

Kellett nekem kinyitni a számat!

Kellett nekem kinyitni a számat!

Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap

Virágok, barátok, szennyvíztisztítás(?) – egy klassz nap

Klímaváltozás – a mi meteoritunk?

Klímaváltozás – a mi meteoritunk?