A héten a telken dolgoztunk. Sok volt megint a zöld nyesedék így ősszel, és elegem lett a kupacos megoldásokból, valami rendesebbre vágytam.
Még a múlt télen egy hófúvás megadta a kegyelemdöfést a régi akácfa kerítésnek, így el kellett bontani az egészet. Csak összehordtuk egy halomba, de mivel tüzelni nem kell, ekkor jött az ihlet, hogy tulajdonképpen összerakhatnám komposztálónak is. Kettesével felraktam párhuzamosan a fákat, és egészen pofás lett.
Lehet, hogy a szakértők szerint egy kicsit túl szellős, de pont emiatt nem döntötte össze a hét eleji erős szél. Ha lesz benne több anyag – mint ahogy a kép készítése óta már van is, akkor az is jobban megfogja.
Nem tudom mennyi ideig tart, hogy az egészből majd föld legyen, de ha egyet megtanultam, az az, hogy előbb-utóbb a legszerencsétlenebbül összerakott komposzt anyag is lebomlik! Négy-öt évig biztos nem fogok hozzányúlni, mert van más tennivaló is. De közben csak szebben néz ki, mint külön a zöld halom és külön a lebontott kerítés részei; az őszi égetésnél meg csak jobb lehet. És persze a rovarok, lepkék, de még a kisebb gerincesek is már hálásak lehetnek a téli menedékért!
Érdekelhet még:
A romlás virágai |
Égetjük a jövő év termését |
Újrafelhasználás remix |
Az újrafelhasználás szelleme nincs palackba zárva |
Az öt legjobb öko újság |
