Márton Anikó vendég blogos sorozata
Anikó zöld lakberendezésről szóló sorozatának harmadik részében a konyhát vizsgálja meg közelebbről az újrafelhasználás sajátos szemszögéből. Ha még nem ismered, feltétlen nézd meg az Anikó által szerkesztett Tudatos Lét online magazint is, ami telis-tele van hasznos információkkal!
3. rész Konyháink diszkrét bája
Kicsit hosszúra nyúlt nyári szünet után egy olyan témát hoztam, mely szinte mindenkit érint, hiszen ősidók óta sütünk-főzünk valamilyen módon. Valaha szabad tűznél, később már beltérben, de még kizárólag fatűzeléssel és leginkább kemencében.
A régi házak eleve úgy épültek, hogy a központban volt a ház szíve-lelke, ami nem más volt, mint a konyha. E köré szerveződött a többi helyiség, lakószoba, kamra, jobb helyeken tiszta szoba. A konyhában épült meg a kemence, vagy tűzhely, melyen az ételek készültek. A füstelvezetés még nem volt nagyon korszerű, bár a központi hely, az átrium közepe eredetileg nyitott volt, de a füst egy része a beltérben piszkos fekete rétegként csapódott le. Innen ered az átrium elnevezés, “ater” = fekete, sötét, füstös.
Manapság a nyugati világban a legkorszerűbb technikai eszközök állnak a háziasszonyok rendelkezésére. Programozható, hőfokszabályozó sütők, párolók, legújabb anyagösszetételből készülő edények, robot-és aprítógépek és sorolhatnám. Ez a technikai fejlődés magával hozta, hogy egyre több mindent bíztunk a gépekre, mint Micimackó meséjében az Ürge, aki szerepe szerint ezt ismételgeti: “benne sem vagyok a mesében” 
Szóval mintha ott sem lennénk hagytuk a műveleteket, hogy a technika végezze el. Természetesen nem mindenki, és nem is szeretnék általánosítani, mindenesetre az tény, hogy sok fiatal nem tud ételt készíteni – szándékosan írom így, mert főzni, elektromos gépet bekapcsolni, programokat elindítani megy mindenkinek. De egy ételt elkészíteni, megpucolni, dinsztelni, párolni, lepirítani és sorolhatnám a főzés különféle fázisait már fejtörést okoz.
Mondhatnám ebben a témában is érdemes a Rousseau-i elvet vallanni, vagyis vissza a természetbe, konyhanyelvre fordítva: vissza a természeteshez. Bátran vegyük elő azokat a régi, jól bevált edényeket, melyek lehet, hogy már kopottasak, de remekül lehet őket használni. Vagy nézzünk körül nagymamáink konyháiban milyen jópofa eszközök segítették gépek nélkül is az étel készítést.
Egyre több háziasszony veszi elő a régi, receptes könyveket, nyúlunk újra az egészséges, energiát adó alapanyagokhoz és készítünk finomságokat családunk, barátaink részére. A régi receptkönyv mellett a mai korok konyhájában is jól megfér a nagyi-féle cserépedény, vagy a bolhapiacon lelt régi kredenc, melyet remekül fel lehet újítani, átfesteni, netán új fogantyúval ékesíteni.
Kétségtelen, hogy kell egyfajta elhivatottság, ragaszkodás, netán némi romantikára való hajlam ahhoz, hogy a konyhai látkép időnként bájos összevisszaságot mutasson, semmint katonás rendben és makulátlan tisztaságban egyfajta steril életérzést közvetítsen.
Természetesen ki így, ki úgy. Van, akinek utóbbi elengedhetetlen, és csak akkor tud és szeret főzni, ha tökéletes rend uralja a munkapultot, polcokat egyaránt, semmi nincs szem előtt és semmi nem zavarja az alkotás folyamatát Szerintem egy dolog fontos, ez pedig a funkcionálisan jól és könnyen használható konyha. Lehet az a legmodernebb kivitelezés, és nyugodtan lehet régi korokból megmaradt eszközök, tárgyak halmaza, tudjunk és szeressünk benne főzni!
Márton Anikó
Anikó előző vendég írásai:
http://csocsodalom.hu/wordpress/2011/03/zold-lakasban-jartam-oko-dekort-lattam.html
http://csocsodalom.hu/wordpress/2011/05/zold-lakasban-jartam-oko-dekort-lattam-2.html
fotók forrásai:
http://iheartshabbychic.blogspot.com/2011_01_01_archive.html
http://joyofmotherhoodetc.blogspot.com/2011_01_01_archive.html
Érdekelhet még:
Kellett nekem kinyitni a számat! |
Zöld lakásban jártam, öko dekort láttam |
Zöld lakásban jártam, öko dekort láttam 2. |
Nagy Vegetáriánus Kihívás – 2009 június 27. |
Az egész a papírtörlővel kezdődött |
